Rólunk - Tarjányi pincészet
360
page-template,page-template-full_width,page-template-full_width-php,page,page-id-360,ajax_fade,page_not_loaded,, vertical_menu_transparency vertical_menu_transparency_on,columns-4,qode-child-theme-ver-1.0.0,qode-theme-ver-11.2,qode-theme-bridge,wpb-js-composer js-comp-ver-5.2.1,vc_responsive
 

Rólunk

Legenda van születőben…

Nem borász családba születtem, bár az apai nagyszüleimnek jelentős szőlői voltak Eger környékén, de ezeket ők még a születésem előtt, az 50-es években “önként” bevitték a “téeszcsébe”. Így a megmaradt háztáji néhány száz tőke terméséből készült minden évben a nagyapám siroki “savankás” bora, amitől az embernek még a talpa is ökölbe szorult. Ők itták nagy szeretettel, én meg örültem, ha nem kell megkóstolni.

Serdülőkoromtól én is, mint oly sokan mások az “édes piros, meg a szagos fehér” (copyright: Csuti, azaz Csutorás Ferenc) felől közelítettem meg a kérdést (persze a csúcs a VBK, gyengébbek kedvéért a vörösboros kóla volt…).

 

2003-ban aztán valami véletlen folytán elkeveredtem egy borkóstolóra az egri borok “Mekkájába”, a Bikavér Borházba, ahol olyan borokat kóstoltam, mint addig még sohasem. Akkor és ott döbbentem rá, hogy az általam addig ismerten túl van egy másik borvilág, ami fantasztikus, új, nagyszerű élményekkel van tele. Ez volt az én “újkori” boros történetem kezdete. Aztán jöttek az újabb borkóstolók bel-, és külföldön, a borászati irodalom, a tanfolyamok és sok-sok beszélgetés kiváló borászokkal.

 

Most pedig már ott tartunk, kedves Borkedvelő, hogy az én pincém honlapját olvasod, és remélem, a boraimat is megkóstolod.

Naplemente nézés

borfilozófiánk

Azt hiszem, e címszó alá valami nagyon okosat, nagyon borászosat kellene írnom, ám se nagyon okos, se borász nem vagyok. (Lőrincz Gyuri szerint a pontos titulus esetemben a BORKÉSZÍTő).

 

Néhány éve azonban valami megmagyarázhatatlan ok folytán megszállottan keresem a BOR-t, annak lényegét. Vágyom egy-egy csodálatos korty bor érintésére, arra a csodára, amikor az ember egy finom bor megkóstolásakor egy más érzelmi állapotba kerül. Ez a vágy visz egyre közelebb a bor lelkéhez, mert tudom, hogy a bornak lelke van. Persze csak a jónak, mert rossz, hibás borral találkozva én is úgy, mint az a szegény ital elkedvetlenedek, megkeseredek. Ilyenkor azt kérdem magamtól: hát ezt érdemelte ez a szegény bor és a borivó a készítőtől? Ezért én borkészítőként csak jó bort vagyok hajlandó az asztalra tenni. Félig viccesen azt szoktam mondani: HA JÓ A BOR MEGISSZUK, HA ROSSZ A CSAPBA ÖNTJÜK. Ugyanakkor ma már én is sokkal több jó bort készítek annál, hogy mindet meg tudjam inni, ezért jut belőle minden jó embernek.

A pince sztori

A dolog úgy kezdődött, hogy 2008 őszén hárman ültünk egy, az egri bor-guru, Kenyeres Zoli ( Bikavér Borház ) által szervezett borkóstolón: a feleségem, az ő Borbarát Hölgy-társa, az Ostoros Novaj Bor Zrt. borkereskedője, Vályi Kati, és én.

 

A beszélgetés során elpanaszoltam Katinak, hogy az ilyen-olyan bel- és külföldi borkóstolókon már annyi bort összevásároltam, hogy lassan nem fér be tőlük a kocsim a garázsba, mire Kati nekem szegezte a kérdést: “De hát miért nem veszel pincét?” Egy pillanatig döbbenten hallgattam, aztán: HEURÉKA! Tényleg, miért nem veszek pincét? Lenne helye a boraimnak, és ha pincém lenne, MÉG AKÁR BORT IS KÉSZÍTHETNÉK! Mert azt rögtön tudtam, hogy ha pincém lesz, borokat, nagy borokat, csodaborokat akarok készíteni!

 

Így aztán pincét kerestünk-találtunk, és megcsináltuk Eger egyik legmodernebb technológiával rendelkező, legszebb kispincéjét. 35 fős kóstolóterem, kemence, sparhelt, szőlőlugas 25 főre, és persze a naplemente-néző pad a nagydiófa alatt… Ugye jól hangzik!

Tarjányi Pince bajárata

A Szőlő Sztori

Amikor 2009-ben elkezdtem a bor készítést, határozott koncepcióval indultam a szőlő kérdésnek: nem lesz saját szőlő területünk. Persze egyértelmű volt számomra, hogy ha mindig a legjobb termelők legjobb területeiről vásárolunk, mindig ugyan onnan, az lesz a legjobb módszer ahhoz, hogy kiváló minőségű boraink legyenek.

 

2012 végén egy óriási szerencse révén Dr. Varga István bennünk látta meg a birtokában lévő szőlőterület jövőjét, így miénk lett a Pajdos-dűlőben egy 8 hektáros gyönyörű birtok. Eger egyik legszebb fekvésű dűlője: a színpad az Ostorosi-tó, vele szemben egy Amfiteátrum terül el, mely nézőterén a legszebb szőlők sorakoznak, a háttérben pedig a Nagy-Eged magasodik az égbe méltóságteljesen.

 

Ha lúd, legyen kövér, folyamatosan vásárolgatjuk meg a birtokhoz csatlakozó táblákat. Pillanatnyilag 13 hektárnál járunk. Felújítunk, telepítünk, épülünk, szépülünk. A hely maximálisan alkalmas rá, hogy a leghíresebb magyar dűlők egyikévé váljon, és minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy ezt sikerüljön elérni! Látogass el hozzánk a birtokra, hogy a saját szemeddel láthasd a csodát!

Naplemente Néző Pad

A pad

A pincénk emblematikus jelképe, a pince előtti területünk város felőli oldalán, a meredély szélén lévő Naplemente Néző Pad.
Szerepe kettős: egyrészt kiváló kilátást nyújt a város déli részére, szemben a gyönyörű szőlőhegyekkel, másrészt nyugati tájolásából adódóan, a nyári naplementével szemben lehetőséget ad egy nagyszerű élmény megéléséhez. De a Naplemente Néző Padról nem olvasni kell, hanem kipróbálni, ezért szeretettel várunk a pincénél, hogy Te is átéld ezt az élményt, jó pár finom borral a kezedben.

Az egri borvidékről

Úgy gondolom, hogy a pincénk egy fantasztikusan jó borvidékén van a világnak. Az egri borvidék kiválóan alkalmas nagy vörösborok elkészítésére és ugyanúgy, vagy még inkább alkalmas fantasztikus fehérborok megalkotására is! És akkor még nem beszéltem a könnyű, gyümölcsös, jó ivású “beszélgetős” borokról, vagy a szívem csücskéről, a habzóborokról és pezsgőkről, melyekből szintén a legkiválóbbakat lehet itt létrehozni…

Eger